Hastánctábor 2014 (szubjektív)

 Orosz Orsi olyan fantasztikus és megható beszámolót írt az idei táborról, hogy ehhez már nem is lehet mit hozzátenni. 

(Persze, ha bárki szeretne még írni bármit, örömmel fogadom!)

Fotók is jönnek hamarosan!

Fogadjátok szeretettel Orsi beszámolóját!

**************

Lenge Fátyol szerelme Élődobbal és a titokzatos női energiák

Feledhetetlen napjaim a Mahasti Hastánctáborban

Nehéz helyzetbe kerül az, aki négy, minden ízében tökéletes nap hangulatát, varázslatát, ezt a sebesen hömpölygő, ám békés kis szigeteken megnyugvó végtelen örömáradatot szeretné visszaadni. Amikor elindultam Pilisszentlászlóra, ebbe a festői szépségű kis faluba, „csak” egy tökéletesen szervezett, változatos programokat kínáló hastánctáborba készültem. Végül egy olyan világba csöppentem, ami minden várakozásomat felülmúlta.

Lánytábor - kicsit másképp

Sok kedves és könnyekig megható levélke hullik ki abból a borítékból, amelyet a tábor utolsó napján kaptam. Nézegetem, olvasgatom a nekem címzett üzeneteket, és sorra jelennek meg lelki szemeim előtt az arcok, mosolyok. Arcok, amelyeket nem feledhetek és érzem, mindig velem maradnak. Mahastinak- ennek a csodálatos édesanyának, táncosnőnek és embernek-, a tábor megálmodójának köszönhetően, sok éve szerveződik itt, a Pilis romantikus lankáin hastánctábor, amelynek én első – ám nem utolsó - ízben voltam résztvevője. Az első percekben éreztem, hogy több mint jó helyen vagyok, hazataláltam.  

A kitűnő szervezés a legapróbb részletekig terjedt, így a két szobatársammal – akiket a táborban ismertem meg - az első pillanattól fogva egymásra hangolódtunk. Éjszakába nyúló beszélgetéseink, könnyes nevetéseink, mély lelki kötődésünk talán örökre eggyé kovácsolta kis csapatunkat. Az ország különböző pontjairól, sőt külföldről is érkeztek a lányok a Mahasti Hastánctáborba, és sokszínűségünk, különbségeink ellenére mégis teljes harmóniában, igazi, egymásnak erőt adó közösségben éltünk a tábori napok alatt.

A sűrű program és a feszített tempó ellenére időt tudtunk szánni egymásra, engedtük megnyílni lelkünket és befogadtuk a másikét. Ha kellett, együtt sírtunk (és bizony kellett!), együtt nevettünk, fogtuk egymás kezét, segítettünk egymásnak. Nők voltunk egy női közösségben, ahol a női energiák kizárólag pozitív formában öltöttek alakot.

Lelki utazások és oldások

Azt a már előzetesen is ismert tábori órarendből láttam, hogy unatkozni biztos nem fogunk. Reggel szinte kakasszóra kezdődtek a programok, és jócskán belenyúltak az éjszakába. Természetesen semmi nem volt kötelező, de annyira beszippantott ez a hihetetlen pezsgés, hogy egyfajta tökéletesen feltöltődött energiagömbként hagytam magam sodortatni egyik óráról a másikra, vétek lett volna bármit is kihagyni.

A napköszöntő, testet-lelket pihentető és erősítő jógaórák Marcsi vezetésével zajlottak. 

Sütő Mária, ez a hihetetlenül nyílt, sokoldalú és páratlanul kedves hölgy nem egyszerűen csak jógaoktató. Coach-ként, életvezetési tanácsadóként, Shiatsu masszőrként is segíteni tud abban, hogy életünk teljesebb legyen az elfogadás, az önismeret és szeretet által. Ám mind közül talán a legizgalmasabb az Erőmerítő és Mátrix tréneri tevékenysége. Ez utóbbi a tábor első estjén bemutatásra is került.

Az a belső utazás, amin Marcsi vezetésével végigmentem a Mátrix oldás segítségével, elmondhatatlan és felfoghatatlan élmény volt, és a hatása még mindig tart.

Más alkalommal önismereti óráin vagy kreatív délutánjain lehetett részt venni, amelyeket személy szerint mindenki számára kötelezővé tennék. Boldogabb lenne a világ. Marcsinál lehetőség nyílt masszázst vagy egyéni oldást is kérni. Jógaóráinak és pranayama gyakorlatainak áldásos hatásait egy nap többször is élvezhettük, ám a vele való spontán beszélgetés is felért egy mindent elsöprő szeretetáradattal és tanulással.

Tánc, tánc és még mindig tánc

Hogy a hastánc sokkal több mint hastánc, azt Mahastival való találkozásom és megismerkedésem óta tudom.  Ő az a senkihez sem fogható teremtés, aki tengernyi nőnek adta vissza önbizalmát, és aki minden szempontból példaértékű számomra.

Hastánctáborról lévén szó, természetesen hatalmas várakozással és lelkesedéssel vetettük bele magunkat az orientális tánc szépségeibe és varázslataiba.

A táncórák mindig Mahasti-körökkel kezdődnek, ez a táborban sem volt másképp. Ilyenkor befelé figyelünk, ráhangolódunk közben egymásra is, és pár szóban összegezzük a gondolatainkat. Ez után következhet maga a tánc. Miközben mesternőnk tanít, mindenkihez egyénileg is van egy-egy kedves vagy viccesen bátorító szava. Nincs olyan nő, aki ne érezné magát királynőnek az ő óráin.

A négy nap alatt Mahasti és „vendégtanárnőnk” Rembeczki Eszter  által megtanultunk egy rendkívül egyedi és különleges koreográfiát is, amit ugyan a búcsúestre ki-ki sajátos módon értelmezett és adott elő, ám a hangulat és a közös munka számított. Na meg az a rengeteg nevetés, izgalom, lázas készülődés, ami magával ragadott kezdő és profi hastáncost egyaránt. Itt most nem számított, kinek milyen táncmúltja vagy tudásszintje van, mert nem a versengésről, hanem a közös örömtáncokról szólt a tábor.

A hastánc mellett a már említett Eszti által más táncformába is belekóstolhattunk. A több táncot profi szinten űző, páratlanul tehetséges és hihetetlenül kedves lány ízelítőt adott a modern táncok sajátos ötvözetéből. Az ő óráin lelkem visszaszárnyalt a régen elhagyott, imádott balett terembe is. Eszti bemutatta világszínvonalú koreográfiáját, amiből kicsit mi is elleshetünk, gyakorolhattunk, továbbá ő tartotta a speciális izomerősítő és streching órákat is, amelyek elengedhetetlenek a profi táncosok életében, ám tény, hogy a legkitartóbbak erejét is próbára tették. Ugyanakkor Eszti „tanár néni” bájos stílusának és bátorításának sem lehetett ellenállni, küzdöttünk hát, a végsőkig.

Hipnotikus dobok, mágikus estek

Természetesen a darbukaoktatás sem maradhat ki egyetlen hastáncosnő életéből sem. Mahasti párja, Haasz Balázs, profi darbukadobos ismertette meg velünk a keleti világ nélkülözhetetlen és izgalmas ütőhangszerét . Végtelen türelmének és odaadó figyelmének köszönhetően néhány alapritmust is elsajátítottunk a pár nap alatt, tény, hogy élénk viháncolás kísérte olykor kezdeti ügyetlenkedéseinket.

Sommáztuk, hogy darbukázni nagyon jó, de nem könnyű. Jól darbukázni viszont egyenesen kihívás.

A tábori estek külön életet éltek. Az első nap zárásaként a nyitóbuli keretei között a profi táncosok fellépéseiben gyönyörködtünk, ezt követően Sütő Mária vezetett minket a csodálatos spirituális úton a fantasztikus Mátrix oldás bemutatóval, majd egy közös meditációval zártuk az éjszakába nyúló első napot.

A második este a TranszHastánc jegyében zajlott. Vendégül láttunk egy sámándobos hölgyet, és útjára indult a varázslat. Sötétbe borult a terem, csak a gyertyák sejtelmes fénye adott cseppnyi világot, és egy Szeretetkörben, egymás kezét fogva, Anandát mantrázva nyitottuk ki lelkünket és hangolódtunk az előttünk álló misztikus éjszakára. A sámándob mindenki lelkében elindított valamilyen mágikus folyamatot, éreztük, hogy egy nálunk hatalmasabb erő rabjai lettünk, ami visz magával egy csodálatos, ismeretlen világba.

Még fel sem ocsúdtunk, rázendítettek a szenvedélyesen lüktető darbukák, és a hipnotikus erejű ritmusáradtra mindenki egy maga által inspirált, különös táncban lejtette el kitörő érzéseit. Tér és idő megszűnni látszott.

Fantasztikus női energiák szabadultak fel, külön világban mozogtunk, de nagyon együtt voltunk. Mintha egy szoros, ősi asszonyközösség tagjai lettünk volna. Nem tudom, meddig tartott ez a semmihez sem fogható transzállapot, egyszer csak elcsendesedtek a dobok.

A sámándob szívünk ütemére verő szólójára sokáig pihegtünk, meditáltunk, és próbáltunk visszatérni a jelenbe. Bár az est zárásaként körben ülve a sötétben próbáltuk megfogalmazni az átélteket, később szavak nélkül, elcsendesedve tértünk nyugovóra (hogy aztán a szobákba megtérve akár hajnalig beszélgessünk magunkról, egymásról, bármiről és mindenről).

Jövőre, veled, ugyanitt - könnyes búcsú és ami mögötte van

A tábor záróbulijára – a profi táncosok mellett - a lelkes kezdők is izgatottan készülődtek, hiszen a három nap alatt megtanult „cicaharcos” dobszólóc koreográfiát a záróestre érkező vendégek előtt is be kellett mutatni.

Lázas rohangálás vette kezdetét a szobákban és a folyosókon egyaránt, sminkek, ruhák, rázókendők vagy éppen csodás keleti bizsuk cseréltek gazdát egy estére.

Tombolt a kolesz-feeling.

Hogy megannyi komoly és civilben fontos beosztásban dolgozó nő egyetlen perc alatt képes vihogó csitrivé, izgatott diáklánnyá változni, azt a tábori napok alatt többször is megtapasztaltam.

De ezek a napok erről – is - szóltak: légy önmagad, de oldódj fel és kapcsolj ki teljesen.

A záróestre betanult vidám koreográfia előadása után ismét a profiké volt a színpad, és szebbnél szebb táncprodukciókban - köztük Mahasti és Rembeczki Eszti világszínvonalú performanszaiban-  is gyönyörködhettünk.

Ezt követően kezdődött a játék. Az öt fős csapatoknak vicces, leginkább a hastáncvilághoz kapcsolódó kvízkérdésekre kellett válaszolniuk, illetve a szintén témába vágó feladatokat kellett a gyakorlatban is teljesíteniük.

A  kis csoportok, amelyek Mahastinak köszönhetően nem véletlenül kovácsolódtak össze az est folyamán, vidáman küzdöttek egymással és a feladatokkal.

A nagy tál bólé külön emelte az est amúgy is felfokozott hangulatát, süteményről Laja, a széplelkek csodálója, táborunk szakácsa gondoskodott. Neki köszönhettük a hihetetlenül finom, kizárólag bio alapanyagokból készült, rendkívül változatos vegetáriánus ételkülönlegességeket, amelyeket nap mint nap az asztalunkra varázsolt.

Fáradtak, boldogok, vidámak, ám az utolsó este miatt kicsit szomorkásak voltunk.

A másnap délelőtt már a búcsúzás jegyében telt, az utolsó reggel jóga- és táncóráit sokan elhagytuk, és beszélgettünk (vagy kimerülten aludtunk).

Mahasti és Sütő Marcsi könnyes záróbeszéde után mi is megpróbáltuk szavakba önteni, mit is adott nekünk az elmúlt néhány nap, majd megkaptuk a személyre szóló kis búcsúajándékainkat.

Ezek azonban legyenek a mi titkaink, akik ott voltunk.

Könnyes ölelések, biztató integetések, lázas fogadkozások, „jövőre mindenképpen, de inkább hamarabb”

Fájó volt a búcsú, de hihetetlen élményekkel gazdagodtunk.

A különös varázs azóta is tart. Barátságok szövődtek, fényképek, videók cserélnek gazdát, és folyamatosan beszélünk a tábori napokról, felelevenítjük az emlékezetes pillanatokat, töltekezünk belőle.

Rengeteget kaptunk, mindannyian. És nem csak élményt, emlékeket, annál sokkal-sokkal többet.

Egyetlen halk kérdésem van végezetül: muszáj egy teljes évet várnunk a következő táborra, drága Mahasti?