Én is boldog vagyok, hogy egy cseppet sem gótikus, cseppet sem metálos, ellenben nagyon kifinomult, tündéri, és ugyanakkor szenvedélyes klasszikus raqs sharqit táncolhattunk együtt!
Szép volt a workshopon is, de a közös táncot is nagyon élveztem a Gálán!
Még sok ilyet kívánok magunknak! :-)))
**********
"Warda" workshop Mahastival - élménybeszámoló
Április elején egy nagyon szívhez szóló, lírai táncot tanulhattam meg
Mahastitól. Olyan ízig-vérig raks sharki volt, amilyet még sosem volt
alkalmam eltáncolni, talán nem is voltam elég érett hozzá. Amennyire
észrevettem, Mahasti is ritkán ihletődik meg ilyen műfaji vonalon.
Talán túlzás, de azt éreztem, hogy ebben a táncban több év alatt összegyűlt, és máshol meg nem mutatott érzések és technikák sűrűsödnek össze. Több táncstílus legkifinomultabb, legigazibb esszenciáját gyúrta össze Mahasti a Warda nevű koreográfiába. Mahasti mindig remek érzékkel választ zenét, és a Warda modern felszínességet nélkülöző dallamvilágával egy pillanat alatt azonosultam.
Nekem mindig tetszett ez a fajta átfűtött raks sharki, mivel ez emlékeztet leginkább arra a sötét szenvedélyre, mely a gótikus hastánc klasszikus vonalában jelen van. (Mert ugye én első sorban gótikus hastáncos vagyok.)
A táncot fátyollal nyitottuk meg. A taqsim nem kezdődött bevonulással, hanem egy helyben, hátra fordulva, félig-meddig fátyol mögé bújva táncoltunk. Viszonylag hamar elérkezett az a gyomor szorító "Dum-dum-tak-dum-tak" ritmusképlet, amire úgy ki vagyunk éhezve, ha raks sharkit táncolunk. Egyenesen imádom, hogy mindig valamilyen szárnyalás és könnyedség után lehet erre a ritmusképletre váltani, azzal a jellegzetes csípőejtéssel. Számomra ez az egyik legkifejezőbb mozdulat és hangulat az orientális tánc világában.
Talán túlzás, de azt éreztem, hogy ebben a táncban több év alatt összegyűlt, és máshol meg nem mutatott érzések és technikák sűrűsödnek össze. Több táncstílus legkifinomultabb, legigazibb esszenciáját gyúrta össze Mahasti a Warda nevű koreográfiába. Mahasti mindig remek érzékkel választ zenét, és a Warda modern felszínességet nélkülöző dallamvilágával egy pillanat alatt azonosultam.
Nekem mindig tetszett ez a fajta átfűtött raks sharki, mivel ez emlékeztet leginkább arra a sötét szenvedélyre, mely a gótikus hastánc klasszikus vonalában jelen van. (Mert ugye én első sorban gótikus hastáncos vagyok.)
A táncot fátyollal nyitottuk meg. A taqsim nem kezdődött bevonulással, hanem egy helyben, hátra fordulva, félig-meddig fátyol mögé bújva táncoltunk. Viszonylag hamar elérkezett az a gyomor szorító "Dum-dum-tak-dum-tak" ritmusképlet, amire úgy ki vagyunk éhezve, ha raks sharkit táncolunk. Egyenesen imádom, hogy mindig valamilyen szárnyalás és könnyedség után lehet erre a ritmusképletre váltani, azzal a jellegzetes csípőejtéssel. Számomra ez az egyik legkifejezőbb mozdulat és hangulat az orientális tánc világában.
Ez a tánc tartalmazott minden jellegzetes
mozdulatot - csípőhasználattal egybekötött lépéskombinációkat - melyek
egyben meglepően nehezek. Jó ötletnek tartom, hogy nem drámaian
hajítottuk el a fátylat, hanem finoman, légiesen kihullott a kezünkből.
Szinte láttam magam, ahogy kezeim kígyóznak az ég felé, én ott állok
szép ruhában, míg a lágy anyag puhán földet ér.
Ezután újabb izgalmas rész következett, egy kis hajtánc! Érdekes feladat volt nem transzosan elszállni vele, hanem egy nagyon is precíz raks sharkin belül alkalmazni, és "eltáncolni" a transzot. Teljesen más érzés volt így belemeditálni ebbe a részbe, sokkal emelkedettebb, kevésbé föld erőket mozgató, mint egy transztáncban. Mintha friss levegővel telt volna meg a tüdőm, megnyugvás szállt meg közben. Ne szívesen álltam fel belőle újra, hogy fátyollal dolgozzak ismét. Szép volt a tánc befejezése persze, de én sokáig lengettem volna még a hajamat! Nagyon szeretem eszközként, vagy szinte ötödik végtagként használni.
Ezután újabb izgalmas rész következett, egy kis hajtánc! Érdekes feladat volt nem transzosan elszállni vele, hanem egy nagyon is precíz raks sharkin belül alkalmazni, és "eltáncolni" a transzot. Teljesen más érzés volt így belemeditálni ebbe a részbe, sokkal emelkedettebb, kevésbé föld erőket mozgató, mint egy transztáncban. Mintha friss levegővel telt volna meg a tüdőm, megnyugvás szállt meg közben. Ne szívesen álltam fel belőle újra, hogy fátyollal dolgozzak ismét. Szép volt a tánc befejezése persze, de én sokáig lengettem volna még a hajamat! Nagyon szeretem eszközként, vagy szinte ötödik végtagként használni.
Az élményt megkoronázta, hogy június 28-án
ezt a csodás koreót eltáncolhattam magával Mahastival! Összesen hárman
táncoltunk szép fehér ruhában, Mahasti egyik tanítványa, Beatrix
csatlakozott hozzánk. Ez volt életem első raks sharki fellépése! Hát pár
éve én álmomban sem gondoltam volna, hogy így fogok táncolni egy
mestertanár oldalán!
Írta: Burány Judit
*************
Ennyire elgyötörtek voltunk a workshop végére. :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése